– Jézusom, Knight, te reszketsz! Miért vagy félmeztelen? – Végre elillant a mérge, és összerakta a képet. Luna a mellkasomra tette apró, meleg kezét. Beleborzongtam az érintésbe. Lenéztem. A bőröm tiszta libabőr volt, és még nekem is be kellett ismernem, hogy enyhén hullaszerű a külsőm.
– Nézz rám! – lihegte, és a kezébe vette az arcomat. – Knight, te teljesen kék vagy. Hideg van odakint.
Próbáltam nevetni ezen.
– Ez Dél-Kalifornia, Holdfény. Szerintem semmi bajom.
– Engedek neked egy kád forró vizet.
– Apád meg fogja tudni, hogy itt vagyok.
– Kit érdekel? – emelte meg a hangját. – Vedd le az órádat!
Letettem az órámat az éjjeliszekrényre, miközben Luna kirohant a szobájából, otthagyva engem, hogy ott álljak, és gondolkodjam el azon, hogy vajon januárban, az éjszaka kellős közepén,
