Tizenhatodik fejezetKnight
Nem akartam felvenni a hívását.
Sajnos az élet rohadtul elszánta magát arra, hogy síkosító nélkül seggbe basszon aznap, amikor felvettem neki.
De ha távolabbról nézzük a helyzetet, ez vajon tényleg annyira számított?
Amúgy Dixie legalább életben volt. Val nem.
Amúgy momentán arra sem voltam képes, hogy a következő étkezésemről döntsek, nemhogy a rég elveszett vér szerinti anyámról.
Amúgy ez egy földrengés volt, vagy tényleg annyit ittam, hogy a világ úgy forogjon, mint a teáscsészék Disneylandben?
Anyát megint kórházba vitték, és miután két egymást követő éjszakát töltöttem a harsány fénycsövek alatt, és néztem, ahogy haldoklik, elvittem az Aston Martint egy körre. Eddig minden rendben is lenne – csakhogy mindezt a régi jó barátom, egy üvegnyi Jack Daniels
