Negyedik fejezetKnight
Negyven percen át locsoltam a virágokat.
A rohadékok már egy nagy tócsában áztak. Ha nem figyelek oda, lesz egy második medence is az udvarunkban.
Előző nap végig esett, a pálya pedig kibaszott sáros volt a meccs alatt. De nem érdekelt, csak az, hogy Luna hazajön este. Lassan egy órája lestem már a Rexroth-ház üres garázsát, abban a reményben, hogy meglátom begurulni Trent Tesláját a legidősebb lányukkal, és megpillantom, hogy Holdfény kiszáll a kocsiból, és akkor elkezdhetem lökni az „ó, de kibaszott jó, hogy végre látlak, nem mintha egész félévben rád vártam volna, vagy ilyesmi” szöveget.
Két hétnél hosszabb időre sosem voltunk távol egymástól korábban – az is csak egy egyszeri nyaralás volt –, és a pokolba is, ez a kínzásnak már egy olyan szintje volt, amit a
