Tizenhetedik fejezetKnight
Charlotte-tól a Boonig azzal töltöttem az időt a taxiban, hogy megittam az összes kibaszott kisüveges alkoholt, amit a repülőtéren találtam, és bekaptam melléjük néhány Xanaxot is. A kamuszemélyim, meg a tény, hogy nem aludtam semmit, segítettek abban, hogy többnek tűnjek tizennyolcnál. Sajnos már rég túl voltam azon a fázison, amikor néhány féldecis Johnny bármit is hasson. Kicsit ideges voltam. Izgultam. Az állkapcsomat dörzsölgettem a kézfejemmel. Tegnap éjjel megint összezúztam a kezem, miközben a lombház törzsét öklöztem. Csak a régi idők emlékére.
– Minden rendben? – A sofőr előrehajolt az ülésében, és rám pillantott a visszapillantó tükörben.
– Persze – vágtam rá, és a meggyújtatlan spanglit az izmos combomhoz koppintottam.
Tudod, hogy nagy a baj, ha m
