Tizennyolcadik fejezetLuna
Sosem voltam lázadó.
És szabályszegő sem igazán. A legjobb napjaimon is maximum egy fiús rosszcsont voltam, aki nem törődött a szabályokkal, de nagyon óvakodott, hogy át ne lépje a vörös vonalat.
De mivel egyrészt meg akartam büntetni Aprilt, akit még mindig sokkolt a tény, hogy tudok beszélni, másrészt pedig nem akartam elválni Knighttól, úgy döntöttem, hogy becsempészem őt a szobámba, még akkor is, ha ezzel nagy bajba kerülhetek. Talán még ki is rúghatnak a kollégiumból.
– Miért nem megyünk a hotelszobámba? – érdeklődött Knight a kollégiumba vezető úton.
– Mert elegem van abból, hogy könnyen le lehet győzni.
És mert az én szobám sokkal közelebb volt.
– Ki győzött le? Megcsonkítom!
– A szobatársam, April. De ez az én hibám, Knight. És majd én megoldom.
