"Mi?" - kérdezem értetlenül.
"Most pedig fürödjünk meg" vigyorog. "Most megint csak az lesz, amit te akarsz".
––––––––
Megfogja a kezemet, miközben én az előttem lévő habbal játszom. Nem vagyok annyira fáradt, ellentétben Damiannal. Sokkal könnyebbé teszi a dolgokat, hogy tudom a nevét.
"Hm..." - simogatja meg újra a nedves hajamat, a vállamat és a karomat. "Sosem unom meg, hogy csodáljalak. Tudod?"
"Nem tudom, hogy örülnöm kellene-e vagy sem..." Elmosolyodom, ő pedig szorosan átölel.
"Miért?"
"Azért szeretsz, mert szép vagyok?" Egy pillanatig hallgat, aztán az állát a vállamra támasztja. Kifújja a habot a kezemből.
"Te is így érzel?"
"Egy kicsit... A másik lány is szép volt egyszer, nem igaz?" Kérdezem halkan, és érzem, ahogy a levegő megfeszül körülötte. Az ölelése megenyhül.
"
