"Igen", mondom röviden. "És kocogáshoz.
"Igen", dünnyögi egy kicsit. "Remélem, a barátod nem haragszik" - mondja, közelebb jön, és fáradtan fújja ki a levegőt. Nem válaszolok. "Ő egy féltékeny ember. Bár én is féltékeny lennék a helyében.
"Semmi okom rá" - motyogom.
"Ó", sóhajtja, és zsebre dugja a kezét. "Szóval te a hűséges típus vagy. Egy évvel ezelőtt, a válásom előtt azt hittem, hogy létezik ilyen. De" - sóhajt újra - "a feleségem látványa az asszisztensemmel az ágyban kissé megingatta a hűségről alkotott elképzelésemet. Soha nem csalták meg?" Nem válaszolok, csak felgyorsítom a tempómat.
"Maga csendes, Miss Green" - tartja velem a lépést. "Valami rosszat mondtam?
"Nem, nem mondott. Csak késő van" - mosolygok, és kezdek ideges lenni. Már senki sem jár ide.
"Értem" - mosolyodik e
