A délelőtti eget még mindig nehéz felhők borították, amikor a Sixtus-kápolna kéményéből felszállt az első kis fehér füstgomoly. A gyöngyszínű foszlányok fölfelé tekeregtek, majd lassan szétoszlottak.
Messze odalent, a Szent Péter téren Gunther Glick némán merengve figyelte. Az utolsó fejezet…
Chinita Macri hátulról közeledett a riporter felé, vállán egyensúlyozva a kameráját. – Idő van – mondta.
Glick szomorúan bólintott. Szembefordult a kolléganőjével, hátrasimította a haját és vett egy nagy levegőt. Az utolsó adásom, gondolta. Kisebb tömeg gyűlt köréjük és bámulta őket.
– Élő adás hatvan másodpercben – jelentette be Macri.
Glick hátrapillantott a válla felett, fel a Sixtus-kápolna tetejére. – Vetted a füstöt?
Macri türelmesen bólogatott. – Tudom, hogyan kell felvenni valamit, Gunth
