Robert Langdon rémülten riadt fel álmából.
Sötétség.
Még sokáig feküdt mozdulatlanul az idegen ágy puhaságában, és képtelen volt rájönni, hogy hol van. Hatalmas, csodálatos párnák libatollal töltve. A levegőben potpourri illata.
A szobából két sarkig tárt üvegajtó nyílt a pazar balkonra, odakint könnyű szél játszott a hold előtt úszó felhőkkel. Langdon megpróbált visszaemlékezni arra, hogyan is került ide… és egyáltalán hol van.
Szürreális emlékfoszlányok szivárogtak vissza a tudatába…
Egy misztikus halotti máglya… egy angyal válik ki a tömegből… puha kezébe fogja a kezét és kivezeti őt az éjszakába… utcák során át kormányozza kimerült, megviselt testét… ide hozza… ebbe a lakosztályba… félálmában beállítja a forró zuhany alá… ide vezeti az ágyhoz… és vigyáz rá, amíg ájult álomba nem z
