Angyalok és démonok

Tizenegyedik fejezet

– Sátánista? – Kohler megtörölte a száját, és kényelmetlenül fészkelődött. – Ez egy sátánista kultusz szimbóluma?

Langdon róni kezdte a jéghideg szobát, hogy meg ne fagyjon. – Az Illuminátusok testvérisége sátánista. De nem a szó mai értelmében.

Langdon gyorsan elmagyarázta, hogy a legtöbb ember úgy képzeli el a sátánista szektákat, mint az ördögöt imádó gonoszok gyülekezeteit, pedig a sátánisták a történelem során művelt emberek voltak, akik szemben álltak az egyházzal. Shaitan. A sátánista fekete mágia állatáldozatairól és az ötágú csillagos szertartásokról szóló híresztelések csak hazugságok, amelyeket az egyház terjesztett az ellenfelei ellen indított kampány részeként. Az idők során az egyház ellenségei, követni akarván az illuminátusok példáját, lassan elhitték a hazugságokat, és elkezdtek azok alapján működni. Így született meg a modernkori sátánizmus.

Kohler hirtelen felnyögött. – Ez itt mind őstörténet. Én azt akarom tudni, hogy került ide ez a szimbólum.

Langdon vett egy nagy levegőt. – Magát a szimbólumot egy XVI. századi névtelen illuminátus művész alkotta, hogy tisztelegjen Galilei szimmetria iránti szeretete előtt, és ez lett a szervezet szent emblémája. A testvériség titokban tartotta a tervrajzot, állítólag arra készültek, hogy csak akkor fedik fel, amikor már elég hatalmuk lesz ahhoz, hogy feljöjjenek a föld alól és megvalósítsák végső céljukat.

Kohler nyugtalannak tűnt. – Tehát ez a szimbólum azt jelenti, hogy az Illuminátusok testvérisége feljött a föld alól?

Langdon a homlokát ráncolta. – Ez lehetetlennek tűnik. Van egy fejezete az illuminátusok történetének, amelyet még nem magyaráztam el.

Kohler hangja felerősödött. – Világosítson fel.

Langdon összedörzsölte a két tenyerét, végigfutva gondolatban azon a több száz dokumentumon, amelyet az illuminátusokról olvasott vagy írt. – Az illuminátusok túlélők voltak – kezdte. – Amikor elmenekültek Rómából, beutazták Európát, hogy biztonságos helyre találjanak, ahol ismét összegyűlhetnek. Egy másik titkos társaság fogadta be őket… Gazdag bajor kőművesmesterek, a szabadkőművesek testvé-risége.

Kohler elképedt arcot vágott. – Szabadkőművesek?

Langdon bólintott, és egyáltalán nem lepte meg, hogy Kohler hallott már róluk. A szabadkőművesek testvérisége jelenleg több mint ötmillió taggal rendelkezik a világon, akiknek fele az Egyesült Államokban él, míg több mint egymillióan Európában.

– Hiszen a szabadkőművesek nem sátánisták – jelentette ki Kohler, egyszerre kételkedővé vált hangon.

– Egyáltalán nem. A szabadkőművesek saját jó szándékuknak estek áldozatul. Miután az 1700-as években menedéket nyújtottak a menekülő tudósoknak, öntudatlanul is fedőszervévé váltak az Illuminátusok testvériségének. Az illuminátusok az ő soraik között gyarapodtak, és fokozatosan átvették a hatalmi pozíciókat a páholyokban. A szabadkőművesek között megbújva újjáalakították tudományos testvériségüket, egyfajta titkos társaságot egy titkos társaságon belül. Ezek után arra használták fel a szabadkőművesek egész világot átszövő hálózatát, hogy kiterjesszék saját befolyásukat.

Langdon belélegezte a hideg levegőt, mielőtt folytatta. – Az illuminátusok elsősorban a katolicizmus kiirtására szövetkeztek. A testvériség úgy tartotta, hogy az egyház által terjesztett babonás dogma az emberiség legnagyobb rákfenéje. Attól féltek, hogy ha a vallás továbbra is cáfolhatatlan tényként népszerűsíti a jámbor mítoszt, megtorpan a tudományos haladás és az emberiség az értelmetlen keresztes háborúk tudatlan jövőjére van ítélve.

– Erre elég sok példát látunk manapság.

Langdon összevonta a szemöldökét. Kohlernek igaza volt. A szent háborúkkal most is tele vannak a lapok. Az én istenem jobb, mint a te istened. Úgy tűnik, mindig is szoros kapcsolat volt az igazhitűek és a magas halálozási arány között.

– Folytassa – mondta Kohler.

Langdon összeszedte a gondolatait és tovább magyarázott. – Az illuminátusok egyre erősebbek lettek Európában, és Amerikára is szemet vetettek, a szárnypróbálgató országra, amelynek több szabadkőműves vezetője volt: George Washington, Ben Franklin, csupa tisztességes, istenfélő férfiú, aki mit sem tudott arról, hogy az illuminátusok hatalmukba kerítették a szabadkőművességet. Az illuminátusok jó hasznát látták a behatolásnak, támogatták a bankok, az egyetemek, a gyárak alapítását, hogy finanszírozhassák végső célkitűzésüket. – Langdon szünetet tartott. – Egyetlen, egyesített világállam, egyfajta szekuláris új világrend megalkotását.

Kohler meg sem moccant.

– Az új világrend – folytatta Langdon – a tudományos felvilágosodáson alapul. Ők luciferiánus doktrínának nevezték el. Az egyház azt állította, hogy Lucifer az ördögöt jelenti, de a testvériség ragaszkodott ahhoz, hogy Lucifer a szó eredeti latin jelentését hordozza: fényhozó. Vagy megvilágosító, azaz illuminátor.

Kohler felsóhajtott, és hirtelen ünnepélyessé vált a hangja. – Mr. Langdon, üljön le, kérem.

Langdon vonakodva ült le egy dér borította székre.

Kohler közelebb jött a kerekes székével. – Nem vagyok biztos abban, hogy mindent értek, amit elmondott nekem, de ezt nagyon is értem. Leonardo Vetra a CERN egyik legnagyobb koponyája volt. És a barátom. Szükségem van önre, hogy segítsen megtalálni az illuminátusokat.

Langdon nem tudta, mit válaszoljon erre. – Megtalálni az illuminátusokat? – Tréfál ez az ember, vagy mi? – Attól tartok, uram, hogy ez teljességgel lehetetlen.

Kohlernek felszaladt a szemöldöke. – Ezt meg hogy érti? Nem akar…

– Mr. Kohler. – Langdon a vendéglátójához hajolt, nem tudva biztosan, hogyan is értesse meg vele, amit mondani akar. – Még nem fejeztem be a történetet. A látszat ellenére merőben valószínűtlen, hogy ezt az embert az Illuminátusok testvérisége bélyegezte meg. Több mint fél évszázada nincs semmi bizonyíték a létezésükre, és a tudósok többsége egyetért abban, hogy az illuminátusok jó ideje megszűntek működni.

Szavait süket csönd fogadta. Kohler a ködbe meredt, elképedés és harag keveredett a tekintetében. – Honnan a pokolból állíthatja, hogy ez a társaság megszűnt létezni, amikor belesütötték a nevüket ebbe az emberbe!

Langdon ma reggel óta többször is feltette ugyanezt a kérdést magában. Az illuminátusok ambigrammájának feltűnése megdöbbentő volt. A világ szimbólumkutatói beleszédülnének. És mégis, Langdon tudósi lénye pontosan tudta, hogy a bélyeg felbukkanása abszolúte nem bizonyítja most is létező szervezet.

– A szimbólumok – mondta Langdon – egyáltalán nem utalnak eredeti megalkotóik jelenlétére.

– Mit akar ezzel mondani?

– Azt, hogy miután egy olyan filozófiai rendszer, mint az illuminátusoké, megszűnik létezni, a szimbóluma még megmaradhat… átvehetik más csoportok. Ezt nevezik transzferenciának. Nagyon elterjedt a szimbológiában. A nácik a hinduktól vették át a szvasztikát, a keresztények az egyiptomiaktól vették át a keresztet, a…

– Ma reggel – ütötte a vasat Kohler –, amikor beírtam az illuminátusok szót a számítógépbe, több ezer friss hivatkozást találtam. Nyilvánvalóan nagyon sokan gondolják úgy, hogy ez a csoport még létezik.

– Akik szeretik a konspirációelméleteket – válaszolta Langdon. Mindig is bosszantotta az összeesküvés-elméletek túltengése a modern populáris kultúrában. A média odavan az apokaliptikus szalagcímekért és az önjelölt „kultuszszakértők” még mindig jól keresnek az ezredfordulós divaton olyan légből kapott történetekkel, hogy az illuminátusok javában működnek és szervezik az új világrendet. Legutóbb a New York Times számolt be több híres ember szabadkőművesekhez való kötődéséről, köztük Sir Arthur Conan Doyle-ról, a kenti hercegről, Peter Sellersről, Irving Berlinről, Fülöp hercegről, Louis Armstrongról, továbbá korunk közismert iparmágnásainak és bankárjainak egész panteonjáról.

Kohler mérgesen mutatott Vetra tetemére. – A bizonyítékot tekintve azt kell mondanom, hogy az összeesküvés-elméleteknek igazuk lehet.

– Valóban ilyen színben tűnhet fel – mondta a lehető legdiplomatikusabban Langdon. – Ennél mégis sokkal elfogadhatóbb az a magyarázat, hogy egy másik szervezet átvette az illuminátusok bélyegét, és most saját céljaira használja.

– Miféle célokra? Mit bizonyít ez a gyilkosság?

Jó kérdés, gondolta Langdon. Azt is nehezére esett elképzelni, hogy négyszáz év után hol talált rá valaki az illuminátusok szimbólumára. – Csak annyit mondhatok, hogy még ha az Illuminátusok a mai napig működnének is, amit én a leghatározottabban kétlek, semmi közük nem lehetett Leonardo Vetra halálához.

– Nem?

– Nem. Az illuminátusok hihettek a kereszténység eltörlésében, de politikai és pénzügyi eszközökön keresztül gyakorolták a hatalmukat, nem pedig terrorista akciókkal. Továbbá, náluk szigorú erkölcsi kódex vonatkozott azokra, akiket az ellenségeiknek tekintettek. A tudomány embereit a legnagyobb megbecsüléssel övezték. Szóba sem jöhet, hogy meggyilkoljanak egy olyan tudós kollégát, mint Leonardo Vetra.

Kohler jeges pillantást vetett rá. – Talán elfelejtettem megemlíteni, hogy Leonardo Vetra nem volt közönséges tudós.

Langdon türelmesen kivárt. – Mr. Kohler, biztos vagyok benne, hogy Leonardo Vetra számos tekintetben ragyogó elme volt, de attól még tény marad…

Kohler minden előzetes figyelmeztetés nélkül megfordította a kerekes székét, és kigördült a nappaliból, kavargó párát húzva maga után, ahogy eltűnt a folyosón.

Az isten szerelmére, nyögött fel Langdon. Utánament. Kohler egy kis alkóvban várt rá a folyosó végén.

– Ez itt Leonardo dolgozószobája – mondta Kohler a tolóajtóra mutatva. – Talán ha már látta, új értelmet nyernek a dolgok. – Kohler suta mozdulattal meglódította, mire az ajtó kinyílt.

Langdon belesett a dolgozószobába, és azonnal viszketni kezdett a bőre. Jézusnak szent anyja, mondta magában.