Angyalok és démonok

Tizedik fejezet

A sikátor keskeny volt, és elhagyatott. A hasszasszin most már gyorsan szedte a lábát, fekete szemében várakozás csillogott. Ahogy közeledett úti céljához, Janus búcsúzóul mondott szavai visszhangoztak benne. Hamarosan kezdetét veszi a második fázis. Pihenj egy keveset.

A hasszasszin elvigyorodott. Egész éjjel ébren volt, de az alvás volt az utolsó, ami most foglalkoztatta. Az alvás a gyengéknek való. Ő harcos, akár az elődei, és népe sohasem aludt, miután kezdetét vette a csata. Ez a csata immár határozottan elkezdődött, és neki jutott az a tisztesség, hogy az első vért kiontsa. Még két órája volt ünnepelni a dicsőségét, mielőtt újra munkához lát.

Aludni? Sokkal jobb módjai is vannak a relaxálásnak…

A hedonista élvezetek iránti vágyat még az ősei plántálták bele. Az elődök a hasist kedvelték, de ő más valamiben talált kielégülést. Büszke volt a testére, mint pontosan beállított, halálos gépezetre, amelyet – örökségét megtagadva – sajnált volna narkotikumokkal rombolni. Ő a drogoknál táplálóbb szenvedélyt választott magának… jóval egészségesebb és élvezetesebb jutalmat.

Érezte, ahogy felerősödik benne a jól ismert várakozás, és még jobban felgyorsította lépteit a sikátorban. Egy jeltelen ajtó elé érkezett, és megnyomta a csengőt. Az ajtón eltolták a kukucskálót, és egy meleg, barna szempár tanulmányozta őt elégedetten. Majd feltárult az ajtó.

– Üdvözlöm – mondta a jól öltözött asszony. Bekísérte őt egy kifogástalanul bútorozott, gyengén megvilágított szalonba. A levegőben drága parfüm és pézsma illatozott. – Állunk rendelkezésére. – Átadott neki egy fotóalbumot. – Csöngessen, amikor sikerült választani. – És a nő távozott.

A hasszasszin elmosolyodott.

A plüssdíványon ülve ölébe vette az albumot és érezte, hogy bizseregni kezd benne a testi vágy. Noha az ő népe nem ünnepelte meg a karácsonyt, úgy képzelte, ugyanígy érezhet egy keresztény gyerek a nagy halom ajándék előtt ülve, mielőtt hozzálátna kibontani a dobozokba rejtett csodákat. Kinyitotta az albumot és nézegetni kezdte a fényképeket. Egy élet szexuális fantáziái köszöntek vissza neki.

Marisa. Olasz istennő. Tüzes. Maga az ifjú Sophia Loren.

Sachiko. Japán gésa. Ruganyos. Rendkívül képzett.

Kanara. Döbbenetes fekete látomás. Izmos. Egzotikus.

Kétszer is végiglapozta az egész albumot, és választott. Megnyomott egy gombot maga mellett az asztalon. Egy perccel később újra megjelent az a nő, aki beengedte. Megmutatta neki, kit választott. A nő mosolygott. – Kövessen.

A pénzügyek elintézése után a madám sietősen telefonált. Várt egy pár percet, majd egy fényűző előtérbe vezette, ahonnan márványlépcső kanyargott fölfelé. – Az arany ajtó a folyosó végén – mondta. – Költséges az ízlése.

Naná, gondolta. Elvégre ínyenc vagyok.

A hasszasszin úgy lopózott végig a folyosón, akár egy hosszú, bőséges étkezésre vágyó párduc. Amikor odaért az ajtóhoz, elmosolyodott a bajusza alatt. Már résnyire nyitva áll… őt hívogatja. Meglökte az ajtót, az hangtalanul feltárult.

Amikor meglátta a nőt, tudta, hogy jól választott. Pontosan olyan volt, amilyet akart… meztelenül feküdt a hátán, két karja vastag bársonyzsinórral kikötözve az ágy oszlopaihoz.

Átvágott a szobán, és végighúzta sötét ujját az alabástrom hason. Tegnap éjjel öltem, gondolta. Te vagy a jutalmam.