– Vittoria, ezt nem engedhetem meg! – Kohler nehezen lélegzett, és egyre csúnyábban zihált, miközben fölfelé tartottak a liften a veszélyesanyag-kamrából.
Vittoria nem vett róla tudomást. Menedékre vágyott, valami ismerősre ezen a helyen, amelyet többé nem érzett az otthonának. Tudta, hogy már nem is lesz az. De most el kellett temetnie a fájdalmát és cselekedni. Telefonhoz jutni.
Robert Langdon mellette állt, némán, mint mindig. Vittoria már nem törte azon a fejét, hogy ki lehet ez a férfi. Szakértő? Ennél ködösebben nem is fogalmazhatott volna Kohler. Mr. Langdon segíthet nekünk megtalálni az apja gyilkosát. Langdon egyáltalán nem jelentett segítséget. Őszintének tűnt a kedvessége és az együttérzése, de nyilvánvalóan titkol valamit. Ahogy mindketten.
Kohler tovább nyaggatta. – Mint a
