Langdon és Vittoria kirohant a titkos archívum előtti udvarra. A friss levegő gyógyszerként áramlott szét Langdon tüdejében. A látását zavaró bíborszínű karikák gyorsan eltűntek. Nem úgy a bűntudata. Az imént cinkosságot vállalt egy felbecsülhetetlen értékű relikvia ellopásában, a világ legtitkosabb archívumából. A camerlengo azt mondta: bizalommal vagyok ön iránt.
– Siessen – mondta Vittoria, még mindig a kezében tartva a lapot, miközben félig futva átvágott a Via Borgián Olivetti hivatala felé.
– Ha víz kerül arra a papiruszra…
– Nyugodjon meg. Miután megfejtettük a kódot, visszaszolgáltatjuk nekik a szent Folio 5-öt.
Langdon gyorsított, hogy lépést tartson a lánnyal. Nem elég, hogy bűnözőnek érezte magát, még mindig zsongott a feje a dokumentumban feltárt káprázatos lehetőségektől.
