A négy, megkülönböztető jelzés nélküli Alfa Romeo 155 úgy robogott végig a Via dei Coronarin, mint vadászgépek a kifutón. A járművek tizenkét civil ruhás svájci testőrt szállítottak, akik Cherchi-Pardini félautomatákkal, helyi hatókörű ideggázpalackokkal és nagy hatósugarú kábítólövedékekkel voltak felszerelkezve. A három mesterlövésznek lézerirányzékos puskája volt.
Az első kocsi utasülésén helyet foglaló Olivetti hátrafordult Langdon és Vittoria felé. Dühösen villámlott a szeme.
– Meggyőző magyarázatot ígért, és ilyesmivel etet?
Langdon feszengett a kocsi szűk terében. – Megértem, hogy…
– Nem, nem érti! – Olivetti nem emelte föl a hangját, de e nélkül is háromszoros volt benne a feszültség. – Tizenkét legjobb emberemet hoztam el a Vatikánból az enklávé éjszakáján. Mindezt azért, hogy
