Lassú volt az alászállás.
Langdon fokról fokra ereszkedett lefelé a recsegő létrán… egyre mélyebbre a Chigi-kápolna padlója alá. A démonlyukba, gondolta. Szemben az akna falával, háttal a kamrának, miközben azon tűnődött, hány sötét, szűkös hellyel szolgál még neki ez a mai nap. A létra minden lépésénél felnyögött, és szinte fullasztó volt a rothadó hullák és a nyirkos falak undok bűze. Langdon kíváncsi lett volna, hol a fenében lehet Olivetti.
Vittoria körvonalai még kivehetők voltak odafönt: forrasztólámpával a kezében világította meg Langdon útját. Ahogy egyre mélyebbre merült a sötétségben, úgy lett egyre gyengébb a kékes fény. És úgy lett egyre penetránsabb a szag.
A tizenkettedik létrafoknál megtörtént a baj. Langdon lába megcsúszott a kipárolgásoktól nyirkos fán, és elvétette a l
