Langdon a kipárolgásoktól jóformán fuldokolva küzdötte magát fel a létrán, az akna peremén imbolygó fény felé. Hangokat hallott odaföntről, de nem tudta kivenni a szavak értelmét. A fejében kavarogtak a képek a megbélyegzett kardinálisról.
Föld… föld…
Ahogy nyomult fölfelé, érezte, hogy a látótere beszűkül, és attól félt, hogy eszméletét veszti. Két létrafokra a céltól cserbenhagyta az egyensúlya. Előrelendült, megpróbálta elkapni az akna peremét, de elkésett. Lecsúszott a keze a létráról, és csaknem visszazuhant a sötétségbe. Éles fájdalmat érzett a hóna alatt, aztán egyszer csak a levegőben lógott, vadul kapálózva lábával a mélység fölött.
A két svájci testőr erős kézzel markolta Langdont a hóna alatt és húzta kifelé. Egy pillanattal később Langdon feje, fuldokolva és levegő után kapd
