Se fény. Se hang.
A titkos archívum tökéletesen sötét volt.
A félelem, ébredt most rá Langdon, kitűnő serkentőszer. Fuldokolva tapogatózott a feketeségben a forgóajtó felé. Megtalálta a falon a gombot, és rátenyerelt. Nem történt semmi. Újra próbálkozott. Az ajtó bedöglött.
Vakon forgolódva felkiáltott, de a semmibe szállt a hangja. Egyszerre szorongatni kezdte a helyzet veszélyessége. A tüdeje oxigénért küszködött, miközben az adrenalin megduplázta a pulzusszámát. Úgy érezte magát, mint akit gyomorszájon vágtak.
Amikor teljes súlyával nekifeszült az ajtónak, egy pillanatra már azt hitte, hogy el fog fordulni. Csillagokat látott az erőlködéstől, de tovább nyomta. És ekkor jött rá, hogy az egész helyiség forog vele, nem pedig az ajtó. A hátratántorodó Langdon nekiment a gurulós létra lá
