A hasszasszin mosolyogva hajtott be a furgonnal a Tiberis folyóra néző behemót kőépítménybe. Egyre beljebb hatolt a zsákmányával… egyre magasabbra kígyózott fölfelé a kőala-gútban, hálát adva, hogy ilyen karcsú a szállítmánya.
Odaért az ajtóhoz.
Az Illuminátusok temploma, gondolta büszkén. Az ősi illuminátus tanácsterem. Ki gondolna arra, hogy éppen itt van? Odabent lefektette a lányt egy bársonypamlagra. Aztán nagy szakértelemmel hátrakötözte a karját és megbéklyózta a lábát. Tudta, hogy amire vágyik, azzal várnia kell az utolsó küldetés végrehajtásáig. Víz.
Mégis, gondolta, megengedhet magának egy pillanatnyi élvezetet. Letérdelve a lány mellé, végighúzta kezét a combján. Sima. Még följebb hatolt. Sötét ujjai belopóztak a rövidnadrág szára alá. Még följebb.
Megállt. Türelem, intette
