Piazza Navona. A Négy folyó kútja.
Rómában az éjszakák, akárcsak a sivatagban, meglepően hidegek tudnak lenni, még egy meleg nap után is. Langdon a Piazza Navona szélén gubbasztott, összehúzva magán a zakóját. Mint a távoli forgalom elmosodó zaja, úgy jutott el hozzá az egész városban visszhangzó tévéhíradók kakofóniája. Megnézte az óráját. Még tizenöt perc. Hálás volt ezért a néhány pillanatnyi nyugalomért.
Kihaltnak tűnt a tér. Bernini mesterműve félelmetes boszorkányossággal sustorgott vele szemben. A medencében pezsgő víz szivárványos párát lövellt fölfelé a víz alatti reflektorok megvilágításában. Langdon hűvös elektromosságot érzett a levegőben.
A kút legrabulejtőbb sajátossága a mérete volt. Már önmagában a középponti mag – egy rücskös szürke márványból faragott hegy, amelyet viz
