Kohler émelygett a Belvedere csarnok pompájától. Valószínűleg egy egész évi rákkutatást lehetne finanszírozni pusztán a mennyezet aranyleveleiből. Rocher egy csigavonalban kanyargó, a mozgássérülteknek fenntartott rámpán vezette fölfelé Kohlert az apostoli palotába.
– Lift nincs? – követelőzött Kohler.
– Nincs áram. – Rocher az elsötétült épületben lobogó gyertyákra mutatott. – Része a kutatási stratégiánknak.
– Amely minden bizonnyal csődöt mondott.
Rocher bólintott.
Kohlert újabb köhögőroham fogta el, de tudta, hogy már nem tart sokáig. A gondolat a legkevésbé sem riasztotta.
Amikor elérték a legfelső emeletet és elindultak a folyosón a pápa irodája felé, négy svájci testőr futott eléjük teljes zavarban. – Kapitány, ön itt? Azt hittük, hogy a vendégnek olyan információi vannak…
–
