23.39, éjszaka. Langdon a többiekkel együtt kilépett a Szent Péter-székesegyházból. A vakító fény bántotta a szemét.
A média reflektorainak fényét úgy verte vissza a fehér márvány, mint a napsütést a havas tundra. Langdon hunyorgott, megpróbált menedéket keresni a homlokzat hatalmas oszlopai mögött, de minden irányból áradt felé a fény. Vele szemben óriási videokivetítők sora magasodott a tömeg fölött.
A nagyszabású lépcsősor tetején állva, amely levezetett a piazzára, Langdon úgy érezte magát, mint lámpalázas színész a világ legnagyobb színpadán. Valahonnan a vakító fényeken túlról hallotta a helikopter zaját és a százezrek hangjából összeadódó morajt. Bal felől a bíborosok menete most vonult ki a térre. Látható megrökönyödéssel torpantak meg valamennyien a lépcsőkön zajló jelenet láttá
