A camerlengo pontban éjjel 23.56-kor rontott ki a Szent Péter-székesegyház kapuján. A média reflektorainak vakító fényében botladozva úgy tartotta maga előtt az antianyagot, mint valami félelmetes áldozati ajándékot. Saját alakját látta égő tekintetével, félmeztelenül és sebzetten, ahogy óriásként magasodott a tér fölé a videokivetítőkön. A Szent Péter téri sokaságból feltörő zúgás semmihez sem volt fogható, amit a camerlengo idáig hallott – sírás, sikoly, kántálás, ima… A tisztelet és a rettegés elegye.
Szabadíts meg a gonosztól, suttogta.
Teljesen kimerítette az erőltetett menet a Necropolisban. Kis híján bekövetkezett a katasztrófa. Robert Langdon és Vittoria Vetra az útját akarták állni, hogy visszadobják a tárolóedényt föld alatti rejtekhelyére, és aztán kifussanak menedéket keresni
