A helikopter belsejében a motorok bömbölése és a nyitott ajtón bezúduló széllökések fülsiketítő káoszként rohanták meg Langdon érzékszerveit. Nekifeszült a gravitáció növekvő húzóerejének, miközben a camerlengo egyre gyorsabban emelte magasba a gépet. Zsugorodni kezdett alattuk a ragyogó Szent Péter tér, míg nem maradt belőle más, mint egy amorf, derengő ellipszis a városi fények tengerében.
Langdon holtsúlynak érezte az antianyag-tároló edényt a kezében. Még szorosabban markolta, mert a tenyere csúszós volt az izzadságtól és a vértől. Bent a csapdában nyugodtan lebegett az antianyag cseppje, vörösen pulzálva a visszaszámláló óra folyadékkristályos kijelzőjének fényében.
– Két perc! – üvöltötte Langdon, azon tűnődve, vajon hol akarja kidobni a camerlengo az antianyagot.
Alattuk, amerre
