Vittoria Vetra fölfelé bámult a Szent Péter téren. A helikopter már csak egy pontnak látszott ott, ahová nem hatottak el többé a média fényei. Még a rotorok dübörgése is távoli zümmögéssé enyészett. Abban a pillanatban úgy tetszett, hogy az egész világ fölfelé tekint, néma várakozással, mindenki az egek felé nyújtogatja a nyakát… minden ember, minden hit… minden szív egy ütemre ver.
Vittoriát szinte szétszaggatták gyötrelmes érzelmei. Ahogy eltűnt szem elől a helikopter, maga elé képzelte a magasba emelkedő Robert arcát. Mire gondolhatott? Hát nem értette meg?
A tér körül televíziós kamerák tapogatták várakozón a sötétséget. Arcok tengere fordult az ég felé, néma visszaszámlálásban egyesülve. A videokivetítők mindegyike ugyanazt a békés képet közvetítette… Róma egét, telehintve fénylő cs
