Kilencedik fejezet
Charlotte arra ébredt, hogy a férfi cirógatja a vállát. Kinyitotta a szemét. William a könyökére támaszkodva őt nézte. Lustán elmosolyodott.
- Gyönyörű vagy. Nem tudnék itt mást elképzelni – viszonozta a mosolyt a férfi.
- Neked is jó reggelt! – évődött vele a nő, mivel nagyon jól estek a szavai, az érintéséről már nem is beszélve. Kicsit nyújtózkodott, amitől lecsúszott róla a takaró, szabadon hagyva a melleit.
- Tetszik, ahogy korán reggel ingerelsz – húzódott hozzá közelebb a férfi.
- Nekem pedig, az érintésed – válaszolta őszintén, bár szavakra nem is volt szükség, a teste egyértelműen jelezte mi a véleménye. Innentől már nem volt visszaút. Miután csillapították vágyukat, kifulladva feküdtek egymás karjaiban. William képtelen volt megállni, hogy ne érintse meg ő
