Hadd meséljek az első hét napomról.
Olyan, mintha egy régi musicalben élnék, amit nem igazán akarsz nézni, de olyan színes és vidám, hogy nem tudod róla levenni a szemedet. Még ha esik is, ami gyakori, akkor sem látom szürkének az eget. Én ugyan nem. Néha, amikor a Midtownban járok, megállok az utca közepén, csak azért, hogy szemügyre vegyem a Lexington sugárutat megkoronázó, csillogóan az ég felé meredő Chrysler Buildinget. Szerintem gyönyörű, mint egy szépségkirálynő a régi időkből, csupa ezüst csillogás, koronával és vállszalaggal. Mindig integetek neki észrevétlenül, igaz, nem gondolom, hogy bárkit érdekelne, majd továbbindulok, át az úton, nehogy elüssön egy busz vagy egy dudáló taxi.
Tudom, mit jelent a „cross-town”. Tudom, mi az Uptown és a Downtown, és tudom, hogy a Broadway úgy
