ApáLawrence felkap egy röviditalt, és huncut csillogással a szemében átnyújtja nekem, majd felemeli a sajátját is. Úgy meredek az italra, mintha kígyó lenne, mert mindenki, aki ismer, tudja, hogy ebben a műfajban könnyűsúlyúnak számítok. A fiúk simán leguríthatnak egyet belőle, és meg sem kottyan nekik. Én viszont olyasféle lány vagyok, aki néhány stampedli után felugrik az asztalra, és szalvétával a fején Adele-t énekel a villájába. Ez természetesen csak egy elképzelt helyzet. És nem történt meg pár hónapja, vagy ilyesmi… Derek odanyúl, megragad egy kupicát.
néhány stampedli után felugrik az asztalra, és szalvétával a fején Adele-t énekel a villájába– Olyan régen hallottam a kedvenc dalomat.
Price és Lawrence egymásnak dönti a homlokát, és együtt éneklik egy féldecis pohárba:
– Hello,
