– Hé! – Közelebb lépek hozzá, és a mellkasán pihentetem a kezem, hogy mindenki megértse, ez egy intim beszélgetés, amit nem szabad félbeszakítaniuk. És persze azért, mert szeretem megérinteni. A teste feszes az érintésem alatt. – Jól vagy? Hazamenjünk? Teljesen oké, ha azt mondod, hogy igen.
Tekintete a tenyeremre siklik, ami feszes mellkasának nyomódik, és ráteszi a kezét. Az érintésétől hevesebben ver a szívem.
Erről eszembe jut, hogy most csókoltam meg. A vörös szőnyegen. Mindenki előtt. Olyan rövid volt, és olyan sokan bámultak minket, hogy alig fogtam fel, mi történt. És akkor, abban a pillanatban, amikor elhúzódtam, nagyon csalódottnak éreztem magam. Nem azért, mintha hiányzott volna belőle a szikra, hanem mert esélyem sem volt arra, hogy a szikrákra figyeljek. Ugyanis túlságosan a
