– Várjon, Ms. Camden! Mr. Donelson megkért, hogy vigyem haza.
Elnézek a sofőr mellett, és szó szerint látom az innen öt háztömbnyire lévő Cherry Avenue-t, ahol a bérház áll, amelyben lakom. Persze, éjszaka van, de jó a közvilágítás, és az út meglehetősen üres. Kissé túlzásnak tűnik pár méternyi távolságra kocsival menni.
– Köszönöm, de inkább sétálnék.
Semmi szükségem nincs arra, hogy Nathan extra terepjárójában rám törjön az éjszaka minden emléke. Csak jobban felzaklatna. Le kell csillapítanom az idegeimet, és okosan kell viselkednem, mert valami határozottan történt közöttünk, és fogalmam sincs róla, hogyan érezzek ezzel kapcsolatban. Nem vagyok benne biztos, hogy bármit is szeretnék érezni. Továbbsétálok. Robert bepattan az SUV-ba, és poroszkálva elindul mellettem. Oldalra pillantok,
