Ma este nem, haver. El a tekintetekkel.Végül felnéz rám, és a tekintetében meglátok valamit. Valami újat. Valami szikrázót és hívogatót. Ugye nem csak képzelem ezt? Ki kell derítenem, mi ez.
– Részedről rendben? – kérdezem. Kacér mosoly kíséretében vállat von. EZ IS ÚJ!
EZ IS ÚJ!– Úgy értem, igen. De csak hogy tudd, ha te ilyen birtokló mozdulatokat teszel nyilvános helyeken, akkor én is így fogok viselkedni.
Lábujjhegyre emelkedik, és megcsókolja az állkapcsomat. Megáll a szívem. Ennek az aprócska kis csóknak országos jelentősége volt. Ahogy rám néz, ahogy a teste érzi az enyémet… ez mind tovább fokozza a hatást. Az a kis csók egy kockás zászló volt, és ma este Bree egyetlenegyszer sem emlékeztetett a barátzónára. Semmi tesó, amigo, legjobb barátom vagy utalás a vérfertőzésre. Nem, mos
