Remeg a lelkem.
Most már egy teljesen új oldalát ismerem Nathannek, és sohasem szeretnék visszatérni oda, ahol voltunk.
– Ébredj, Csipkerózsika!
Kinyitom a szemem, és meglátom Breet, aki az ágyam mellett lebeg. A fürtjeit a feje tetején lófarokba fogta össze, néhány rakoncátlan tincs kétoldalt leomlik az arca mellett. Az orcáján rózsaszín foltok, lehet, hogy még mindig álmodom. Bizonyára így van. Miért is lenne most Bree itt a szobámban? A nap még fel sem kelt. Csak a képzeletem szüleménye. Ránézek.
Mit fog tenni Álombéli Bree?
Mosolyog, én visszamosolygok rá. Felemeli a kezét, én is felemelem az enyémet. Összevonja finom szemöldökét, én is összevonom bozontos szemöldökömet. Ez megnevetteti.
– Furcsa vagy. Gyerünk, kelj fel! Kedd van.
Nagyon remélem, hogy ez az álom azzal végződik,
