Remény. Remény. Remény.
Remény. Remény. Remény.Hallom, ahogy lüktet a fülemben.
– És meg is haltam volna azért, hogy viszontszeress, de sohasem gondoltam volna, hogy ez így lesz. Emlékszel rá, amikor megtudtad, hogy tartózkodom a szextől, és én azt mondtam: azért, hogy jobban menjen a játék? Ez egy tökéletes hazugság volt. Azért vállaltam a cölibátust, mert annyira odavagyok érted, hogy elviselhetetlen volt még a gondolata is annak, hogy egy másik nőt engedjek az ágyam közelébe. Mert sohasem lenne olyan, mint te.
Tenyerébe veszi az arcomat.
– Teljes valómmal szeretlek, és ez sohasem fog megváltozni számomra. Azt hiszem, inkább nekem kellene megbizonyosodnom arról, hogy nem csak játszol velem.
Nem bírom tovább elviselni a köztünk lévő teret. Lábujjhegyre emelkedem, hogy lágyan megcsóko
