2.– Egy szót se – suttogta Lupin.
Az ajtó melletti falhoz simult. Kinyílt az ajtószárny. Lupin durván becsapta, fellökve az őrt, aki éles kiáltást hallatott.
Lupin megragadta a torkát.
– Hallgass, öregem. Ha nyafogsz, véged van. – Lefektette a földre. – Jó leszel? Érted a helyzetet? Igen? Remek… Hol a zsebkendőd? Most pedig add ide a csuklód… jól van. Figyelj csak… Óvatosságból küldtek ide, ugye? Hogy segíts a főnöknek, ha szükség van rá… Kiváló ötlet, csak kicsit elkéstetek. Nézd csak, a parancsnokod halott! Ha megmozdulsz, ha segítséget hívsz, te is így végzed!
Elvette a férfi kulcscsomóját, és az egyik kulcsot bedugta a zárba.
– Most már nyugodtak lehetünk.
– Maga igen, de én? – kérdezte az öreg Steinweg.
– Miért jönnének be?
– Hátha hallották a kiáltást.
– Nem hiszem. Mindenes
