Lupin papírt, ceruzát kért. A ceruzával leírta a fehér papírra: 813.
A gróf elmosolyodott.
– Mitől olyan jókedvű? – kérdezte bosszankodva Lupin.
– Semmi… semmi… érdekes… nagyon érdekes…
A fiatal lány ránézett a papírra, majd közömbösen elfordította a fejét.
– Nincs kapás – jegyezte meg gúnyosan a gróf.
Lupin most ezt írta le: Apoo.
Isilda ugyanígy reagált.
Lupin azonban kitartott: többször is leírta ugyanazokat a betűket, de mindig más szüneteket hagyott köztük. És minden alkalommal figyelte a lány arcát.
De ő nem mozdult: üveges szemekkel nézett a papírra. Ám egyszer csak megfogta a ceruzát, kitépte Lupin kezéből a papírt, és mintegy hirtelen ötlettől vezérelve két l betűt írt a betűk közti üres helyre.
Lupin összerezzent.
Megvolt a szó: Apollo.
A lány azonban nem engedte el s
