2.– Vizsgálóbíró úr, nagy sajnálatomra ma el kell búcsúznom öntől.
– Hogyhogy, Lupin úr, hát el akar hagyni minket?
– Nem szívesen, vizsgálóbíró úr, ebben biztos lehet, hisz a kapcsolatunk rendkívül szívélyes volt. De minden jó véget ér egyszer. Pihenőkúrám a Santé-Palace-ban ezennel befejeződött. Hívnak a kötelezettségeim. Ma éjjel meg kell szöknöm.
– Hát akkor sok szerencsét, Lupin úr.
– Köszönöm, vizsgálóbíró úr.
Arsène Lupin türelmesen várta szabadulása óráját, azon töprengve, vajon Franciaország és Németország hogyan hajtja végre e dicséretes cselekedetet nagyobb botrány nélkül.
A délután közepén a börtönőr szólt neki, hogy menjen le a bejárathoz, az udvarra. Lesietett, és ott találta az igazgatót, aki átadta őt Webernek, aki pedig odakísérte egy autóhoz, amelyben már ült valaki
