A fekete zongora

Hölgyem/uram, volna itt még valami!, mondaná Columbo

Ez a dokumentum nem több, mint egy 1200 kilobájtnyi jelentéstelen adathalmaz. Könyv csak akkor válik belőle, ha te elolvasod. Mindenekelőtt és legfőképpen ezért írok: hogy te elolvasd, hogy minél többen elolvashassák.

Mire ez az adathalmaz a te e-olvasódra kerül, addigra ezernél jóval több órányi munka fekszik benne, órák, amiket könyvtárban töltöttem, régi újságokat, könyveket bújva, történelmi összefoglalókban lapozgatva, adatok, hangulatok, események után vadászva. Órák, amiket a történet megtervezésével töltöttem, és órák (sok-sok óra), amelyek alatt igyekeztem rájönni, vajon mi a helyes magyar szórend, mit válaszol X szereplő, ha Y kérdezi, és hogyan kell fogalmaznom ahhoz, hogy te minél jobban élvezd a történetet. Ezzel az adathalmazzal megkapod azt a szakértelmet is, amivel a szerkesztők, korrektorok tökéletesítgették, csiszolták a szöveget. És persze az olvasás rejtelmes csatornáin keresztül átadom neked az összes könyv tapasztalatát, amiket valaha csak olvastam, sőt: minden tapasztalatot, amit életem során szereztem. Azt a sajátos kulturális hagyományt is, amiben veled (és nem az egész világgal) együtt osztozom.

De ezt az egészet nyugodtan felejtsd el, amikor arra készülsz, hogy feltöltsd a könyvünket a hasonló adathalmazoktól nyüzsgő torrentcsatornákra, vagy letöltsd onnan. Csak az jusson eszedbe, te milyen megbecsülést és jogokat vársz cserébe a saját munkádért.

Csinálnád tovább, akár éveken át, ha semmit se kapnál érte?

Baráth Katalin