A Fráter bebörtönzését és a Losonczy százados megérkezését követő napon Ókanizsát zuhogó, hideg őszi eső áztatta. A városkában még csak a főutcát borította aszfalt, az emelkedett ki egyedül a sártengerből, ami egész Ókanizsát elárasztotta. Aki tehette, nem mozdult. Akinek mindenképpen mennie kellett, az bízvást számíthatott egy tengelytörésre, patkóveszítésre, de akár új bocskorra is, ha nem volt eléggé áldozatkész, hogy a polgárok többségének csak ünnep idején hordott lábbelijét, a csizmát válassza.
Matics kocsmáros borús tekintettel mustrálta az elnéptelenedett főutcát. Nem mintha a vendégsereg megcsappanása miatt felhősödött volna be a homloka (egy kocsma még a legínségesebb időkben is remek üzlet az Alföldön), de a szomorú időjárás őt is lehangolta. Aztán lassú mozdulattal két pohárk
