Annuska tanácstalanságot színlelve bóklászott a Rosenberg-féle papír– és könyváruda gazdagon megrakott polcai között. Közben elő-elővette a zsebkendőjét, hogy felitassa vele a homlokán gyöngyöző verítékcseppeket. Hiába, a nyomozás nem az ő asztala volt, és lelkében nem kevés nehezteléssel gondolt hőn szeretett barátnőjére, akinek a kedvéért elvállalta ezt a missziót, és aki bizonyára sokkal kevesebb gyötrelemmel oldotta volna meg a feladatot. Veron azonban a konkurencia alkalmazottjaként nem látogathatott el észrevétlenül Rosenbergék virágzó vállalkozásainak ezen ékkövébe, így hát Annuskát bízta meg a felderítéssel.
Az aranyhajú leányzó azért sem volt a legjobb választás a feladatra, mert képtelennek bizonyult a valóban észrevétlen nyomozásra. Egy hozzá hasonlóan csinos hajadon mindenütt
