– Eddig kesztyűs kézzel bántam magával, mert úgy véltem, megérdemli a tiszteletet. – Dujmovics fejcsóválva nézett a falfehér Rosenberg Lipótra. Legutóbbi találkozásuk óta a kereskedő még jobban lesoványodott, amit fekete öltözéke csak látványosabbá tett. – És nem lehet leírni azt a csalódást, amit most érzek! – ütött a mellére a kapitány. – Egy köztiszteletnek örvendő polgár, egy jómódú kereskedő, a rendőrség támogatója! Hogy lesz képes kimagyarázni magát ebből az ügyből?
Rosenberg zavartan fészkelődött a székén. Mellette ült a bátyja, az öreg Simon rabbi, aki magabiztos, nyugodt tekintettel nézett előre. Hosszú élete folyamán megannyi nehézséget vészelt át méltósággal – egy tapasztalatlan rendőrkapitány vádaskodásai kevésnek bizonyultak, hogy akár szakállrezdülés erejéig is kihozzák a s
