Kökényné illatos szőlővel megrakott kosarat cipelt a karján, amikor egy ismeretlen alakot pillantott meg ólálkodni a patika közelében. Mivel Lizi asszonyság egyszerre tekintette magát kötelességtudó polgárnak és a legfrissebb helyi hírek bővizű patakjának, egy pillanatig sem habozott, hanem határozottan odalépett a nagyvárosias öltözéket viselő, szemüveges, negyven év körüli férfihoz.
– Keres valakit, kérem?
Az ősz halántékú úr, aki kezében jegyzettömböt és ceruzát hordott, zavartan fogadta ezt a nyílt sisakos támadást. Hátrahőkölt, de nem csupán a váratlan közeledés, hanem a Kökénynét körüllengő sűrű szeszpára-glória miatt is. Tisztán megállapíthatta, hogy az özvegy ma reggel barackpálinkával készítette fel magát a helyi társadalomban betöltött felelősségteljes szerepének emberpróbáló
