Esővel, levélhullással és nyugtalan kedélyekkel elérkezett az október tizennyolcadikát követő első szombat, ami azt jelentette, hogy a közelmúlt eseményeiről megfeledkezve a lányos és a fiús anyákat egyként a Lukács-bál várható izgalmai fűtötték.
A Szent Lukács evangélista emléknapjának tiszteletére rendezett esemény minden évben lázba hozta a városkát. No, nem elsősorban az evangélista örök érdemei miatt, hanem inkább azért, mert ez az egyik olyan ádvent előtti utolsó mustra, ahol a tervekkel ellentétben nyakukon maradt lányt vagy legényt a szülők összepárosíthatták egy vagyonban-rangban megfelelővel. Hónapokkal korábban, farsang idején a „megfelelő” helyett még „a legjobbat” emlegették, de őszidőre a válogatás szempontjai meglehetősen megfogyatkoztak, és a „megfelelő”-vel is kibékültek
