Hevér Márk abban a fotelban szunyókált, ami plébános elődeinek két nemzedékét is szolgálta már. Ölében egy paksaméta hevert, számadások, a templom bővítési tervei. A papírok egyesével szánkáztak le a kifényesedett reverendán a szőnyegre. Az októberi nap melegen tűzött be a parókia ablakán, a sugárban táncoltak a porszemek. A tágas plébániaépületben mélységes csönd uralkodott.
Márk atya, aki álmában éppen egy gyönyörűségesen piros görögdinnye húsába készült beleharapni, egyszer csak felriadt. Zajt hallott: mintha valami fémtárgy koppant volna a padlón. Álmatagon dörzsölgette a szemét, hogy többet lásson.
– No, édes jó Istenem, már megint elnyomott az álom! – sóhajtott. – Pedig akad itt tennivaló jócskán! – gyűjtötte össze a földre hullt papírokat, kiadós nyögésekkel kísérve. Szinte mind
