A valaha ezüstös ragyogású, ma már azonban rozsdamarta tálcán legalább egy tucat fémszerszám feküdt egymás mellett. Néhányuk alig különbözött, talán csak méretben, és volt köztünk legalább öt, amit Veron nem tudott azonosítani. Nem is igen fűlt a foga hozzá, hogy megtudja, pontosan mire szolgálnak. Némelyiknek kisujjnyi vastag, arasznyi hosszú nyele volt, ami csillogó tűfejben végződött, kettőről pedig azonnal kitűnt, hogy az ínybe túlságosan kapaszkodó őrlőfogak megragadására és kicsavarására valók. Hevert még a tálcán durva reszelő, bumfordi fogó, tompa kés, no meg egy kampószerű szerkezet is.
Veron a füle mögé igazította a hátrafésült, sötét hajából kiszabadult tincset. Pillantásával még egyszer végigpásztázta a tálcát. Nyelt egyet, aztán a mellette álló nőhöz fordult.
– Bizonyos benn
