– Bizony, manapság ritka az ilyen gondos férfiember – hagyta helyben Veron. – Hanem ez meg mi az Isten csudája? – tartotta a poharat Friedlerné orra elé.
A nő szemlátomást nem értette, mire utal a lány. Csak pislogott csöndben, hol a pohárra, hol Veronra.
– Látja azt a fehér port az alján? – kérdezte élesen a lány. Maga se vette észre, de öntudatlanul is Bellozzi stílusát utánozta. – Mi ez? Altató? Méreg?
Friedlerné elnevette magát.
– Már hogy lenne méreg? – kérdezett vissza. – Hiszen akkor csak tudnám, hol az uram, nem úgy gondolja, leányom? Nem étetem meg az uramat, az én jó Gusztávomat. Szívgyógyszer az. Két esztendeje összeesett szegény uram az utcán, a vásárcsarnok előtt, a virágpiacnál. Akkor adta neki Bodó doktor a port. Reggel meg este veszi be, cukros vízzel, mert olyannyira k
