Chapter 4
294 Words
COLTON
– Itt vagy? – kérdezte a vonal másik végén Sam, mire nagyot sóhajtottam.
– Persze, csak közbejött egy… – próbáltam megfelelő szót találni arra a nőre, aki ellépett mellettem, de ahelyett, hogy folytattam volna a megkezdett mondatom, csak bámultam a formás kis seggét, és szomorúan nyugtáztam, hogy távolodik tőlem. A visszautasítása meglepett, pedig kizárólag a jó szándék vezérelt. Igaz, ha ilyen helyen üres kézzel nyúl egy férfi a nő irányába, csakis visszautasításra számíthat. Márpedig az enyémben csak segítőkészség volt. Nem is kért belőle. Nem hiába… Így jár, aki kurvával kezd. Figyelmeztetnem kellett magam, hogy miért jöttem el ide: munkaügyben.
Tehát a könnyen és pénzért kapható lotyók most nem érdekelnek. Mégse vettem le róla a pillantásomat, bár egyszer sem nézett vissza rám. Nem kacérkodott, és nem szentelt nekem semennyi figyelmet, eltekintve attól az egy, rémült pillantásától.
Mindegy is!
Keserűen elhúztam a szám, és legyintettem a dologra. Nem lehetek mindenkinek az esete! És ami az én ízlésemet illeti… nekem se felel meg a legtöbb nő. De ez itt… eléggé megfelelne.
Nagyon is.
Mondhatni iszonyatosan.
Ismerős érzés száguldott át a testemen, és el kellett nyomnom magamban a késztetést, hogy utána iramodjak.
Nem fogom megbaszni. Soha – próbáltam elhatározni magamban. De tudtam, hogy ez egy késői és elég gyatra próbálkozás a részemről. Mert egy pillantása elég volt ahhoz, hogy megszállottá tegyen. Hogy befészkelje magát az agyam azon részébe, amely innentől kezdve nem tud már leállni. És tudtam, hogy ez a megszállottság hova fog vezetni. Nedves és kibaszott szűk helyekre. A szájába, a puncijába és a csodás kis seggébe.
– Colton? – hallottam újra Sam hangját.
– Majd visszahívlak! – böktem oda neki, és kinyomtam. Franc akar most társalogni egy férfival, amikor félig áll a farkam!
Élesen kifújtam a levegőt, majd mélyen beszívtam a következőt. Akkor, induljunk dolgozni!
- Writer
