COLTON
Megálltam az ülőgarnitúra szélénél, és meg kellett állapítanom, hogy remek volt a kilátás. Bár engem nem az éjszakai fények nyűgöztek le, mint Jilliant, hanem pont ő volt az, aki elakasztotta a szavam. Elképesztően nézett ki, nem hittem, hogy ennyire le fog nyűgözni a megjelenésével. Egy olyan ruhát öltött magára, amely tökéletesen kiemelte a bájait. Megmutatta az alakját, de csak egészen visszafogottan. Szerettem benne, hogy kedveli az egyszerű dolgokat. Én magam sem bírtam a bonyodalmakat. Bár ez a fenék, ami kirajzolódott előttem, nagyon is bonyolulttá tett mindent.
– Vacsorázni viszem – törtem meg a csendet. Megrezzent a hangomtól, de nem nézett rám. Úgy kérdezett vissza, hogy továbbra is kifelé bámult.
– Most megint magázódunk? – kérdezte. A hangsúlyba több gúnyt vitt bele,
