JILLIAN
Istenem, Jillian, mozdulj már meg végre!
Képtelen voltam kilépni a mosdóból, annyira remegtem a félelemtől. Egyfolytában az visszhangzott a fülemben, hogy ez az ember be akar dobni a közösbe.
Megint a mosdókagyló felé hajoltam, és öklendezni kezdtem, de nem jött ki semmi a gyomromból. Nem is csodálom, napok óta nem sokat ettem, gondolom, ezt a kis ételt meg akarja tartani a szervezetem magának.
A tükörképemet bámultam. Megpróbáltam letörölni az elkenődött sminkemet az alsó szemhéjam alól, és nagyokat lélegeztem. Nem maradhattam ott sokáig, tudtam, hogy már így is eléggé elhúztam az időt. Nem hiányzik, hogy valaki rám rontson. Bármennyire is nem akartam, tudtam, hogy ki kell mennem. Újra beszélni kezdtem magamnak:
Levegő beszív, kifúj. Beszív, kifúj.
Működött a dolog, mert már
