JILLIAN
Sosem voltam türelmes típus, de most, amikor szinte mozdulatlanul vártam az orvosra, minden percet végtelen hosszúnak érzékeltem. És ez már két órája tartott. Minden egyes másodperc ezernyi gondolattal párosult, és szinte mindegyike kérdésekből állt.
Megőrjített a tehetetlenség és az, hogy az ágyhoz voltam kötve. Az összes zajra és hangra felkaptam a fejem, ami a folyosóról beszűrődött, de sajnos egyszer sem nyílt ki az ajtó, hogy megkönnyebbülhessek az orvosom láttán. Hallottam, hogy valaki a folyosón lépdel, de lemondóan az ablak felé bámultam. Nem akartam egy újabb csalódást megélni, miközben arra vártam, hogy belépjen valaki, de az csak elmegy a kórterem előtt anélkül, hogy rám nyitna. Szinte észrevétlenül kattant a zár.
– Túlélte.
Hallottam az ajtóban álló férfi hangját. O
