JILLIAN
Kuba. Viñales.
Túlságosan elcsépelt jelző jutott róla eszembe, ahogy a kanyargós úton haladunk és a tájat bámultam, a közel négyszáz méter magas sziklák mellett elhaladva. Festői szépségű volt, nem tudtam máshogy kifejezni. A látványt fokozta a sziklákon burjánzó rikítózöld karibi növényzet, pálmafákkal tűzdelve. Havannáig hajóval jöttünk, majd ott egy félig roncs, régi típusú amerikai autóba ültünk, és ráhajtottunk a hepehupás, betonszelvényes útra, hogy eljussunk Viñalesbe, az átmeneti otthonomba.
Sam nem sokat beszélt, mondjuk az autóban nem is volt erre lehetőség, hiszen a hangos kocsizörejtől alig hallottam volna valamit a mondanivalójából. Így nem erőltettük a dolgot. Ehelyett a természet szépségében vesztem el, és elképedtem a látványtól. Karcsú pálmaligetek, félkész álla
