JILLIAN
Néhány héttel később
– Meg fogsz fázni – mondta Colton, és rám terített egy plédet, amit megmarkoltam a vállamnál, hogy ne csússzon le rólam.
Ismét a jachton voltunk, de ezúttal nem tudtam az úti célt. Colton nagyon titokzatos volt, szeretett volna meglepni, és nem akartam elrontani az örömét azzal, hogy faggatózok. Velünk tartott Gen is, aki percenként kínált minket ennivalóval. Ha rajta múlt volna, már mindketten gurulnánk, akkorára hizlalt volna bennünket.
– Hol jársz gondolatban? – kérdezte Colton.
Hamiskásan mosolyogtam, majd lábujjhegyre álltam, hogy csókot lopjak tőle. Mindössze azt felejtettem el, hogy Coltontól nem lehet csak úgy ellopni semmit. Még egy ártatlannak tűnő csókot sem.
– Gyere csak vissza! – nyúlt utánam, ahogy el akartam lépni, majd magához rántott.
–
